2017. július 24., hétfő

18.fejezet - Happy end? (+18)

Sziasztok!
NE VERJETEK MEG! Nyugalom. Noha ennek a kötetnek itt a vége, de a következőben ugyan Ezarelé lesz a főszerep, de Nevra és Sam párosáról is lesz majd szó.
Köszönöm, hogy immár negyvenen!!! követitek a blogot, köszönöm a hozzászólásaitokat és a kedves szavaitokat. Nagyon jól esnek, és nagyon fel szokták dobni a napomat.

A második kötet első része augusztus vége, szeptember elejére tehető, ahol is az Elfek Birodalmába kukkantuk majd be, és nézzük meg, hogy Eza hogy viseli az olyan helyzeteket, amikben két tűz közé kerül.

Ebben a részben 18+ lesz, de jelölve van, hogy mettől meddig tart és ennek a résznek az ismerete nélkül is értelmes a történet. Mindenki saját felelősségére olvassa el, és legyetek elnézőek ugyanis nincs tapasztalatom ilyen téren. 

Csók mindenkinek! 
Rowena


Már a főhadiszálláson voltunk és mindenki a visszatérésünket ünnepelte, amit már már lassan zavaró nagy öröm kísért. Lépten nyomon kisgyerek lények jöttek oda hozzám, és kérték, hogy meséljem el, hogy mi történt. Nos, nem volt nagy sztori, és voltak akik eléggé lelombozva hagytak engem el, hogy menjek a dolgomra.

Miután magamhoz tértem Nevra ölében ébredtem fel, aki aggódva figyelte minden egyes mozdulatomat, és alig akarta hagyni, hogy felüljek.
 – Minden rendben? – kérdezte tőlem a vámpír, kinek kócos fekete haja, most még rendezetlenebb volt, mint általában. Ruhái cafatokban lógtak rajta, és hiába kérdeztem tőle, hogy mi történt, ő konokul némaságot fogadott.

Egy sötét barlangban voltunk, így a szemem a sötétet szokta meg, és a fény hiánya enyhén visszalökött a szédülésbe, ami egészen tűrhetővé vált, ezért mikor meggyőztem Nevrát, hogy végre menjünk, elindultunk a kijárat felé.

Utunkat egy fekete ruhás őr keresztezte, aki nem szólt semmit, csak lassan tovább engedett minket. Nem értettem semmit abból, ami körülöttem történt, de nem is bánom, ugyanis, ha valaki valamit ennyire titkol előtted, akkora azt tényleg nem kell zaklatni a kérdésekkel. Elmondja, ha akarja. Hosszú gyaloglást követően megpillantottam egy hatalmas repülőhöz hasonló közlekedésre használt eszközt, amin Miiko állt.

 – Gyertek már! – hallottam meg a jól ismert követelőző hangját. Nos, miután beszálltunk az érdekes kinézettel rendelkező repülőbe, Nevra mesélni kezdett.

 – Biztos kíváncsi vagy mi történt. Miután téged megmentett az a fazon, akit még most se sikerült megtalálnunk, azután egy csapat fekete ruhás harcos kimentett minket, és el akartak minket hurcolni hozzájuk, de mi ellen álltunk. Igen, esélyünk se volt, és majdnem vesztettünk is, de akkor megérezték a szagodat. Az ember vér illata egyszerre marni kezdte őket és sorra hulltak a földre.

 – De, akkor mikor én is ott voltam náluk, miért nem haltak meg?

 – Ez igen egyszerű. Mikor náluk voltál, ott a levegőben terjeng az ő szaguk. A fekete ruhások nagyon jó harcosok, de nagyon érzékenyek az illatokra, a emberekét kifejezetten nem bírják, viszont, hogy a palotájuk száz százalékig védett legyen a saját illatukkal töltik be azt – magyarázta Miiko.

 – Itt viszont csak sellő szag volt, és hamar megérezték a te illatod is. Innentől könnyű dolgunk volt, Keroék mentő csapata egyszerűen segített nekünk.

 – Jó, de amikor jöttünk ki, ott is volt egy őr  – vágtam közbe.

 – Ő hozzánk tartozik – válaszolta Miiko.

Ennyi röviden a történet. Mindenki jól van szerencsére, és az én sebeim is kezdenek eltűnni, sőt, már alig látszik a többsége. Nevra és én rengeteg időt töltöttünk együtt az elmúlt napokban, és egyre jobban közelebb kerültünk egymáshoz, mind a kettőnk örömére. Nem mondom, hogy nem vitatkoztunk, mert azok nem mi lettünk volna, de voltaképpen megvoltunk.

 – Sam, jössz vacsorázni? – kérdezte Króm.

 – Hogyne, megyek – azzal csatlakoztam kis barátomhoz, akivel alig tudtam beszélni az utóbbi időben.

 – Nos? Mi újság sellőkém?

 – Semmi nincsen. A sebeim már begyógyulni látszanak, és ezt Ewelin is megerősítette. Inkább te mesélj! – adtam át a szót neki.

 – Képzeld el! Ykhar és én, nos, kezdünk nem csak barátok lenni egymással – mondta a fiú, lassanként elvörösödve.

 – Juj, ez izgi. Részleteket kérek! – adtam át magam egy kicsit a tini lány énemnek, aki lassanként kezd nem tini lány lenni.

 – Hé, én se érdeklődöm afelől, hogy mit csináltok ti Nevrával. Fujj! – tetetett felháborodást Króm. Nevetve belebokszoltam a karjába, miközben befordultunk az ebédlőbe. Miután megettük a kevés vacsorát, mert, ha valami nem változik az Eel menedékben, az a kaja mennyisége, én visszatértem a szobámba.

Lassanként beköszönt majd a tél hozzánk, így Miiko felajánlotta, hogy menjünk el együtt ruhát venni nekem, amibe örömmel beleegyeztem. Miközben letusoltam, hallottam, hogy valaki benyit a szobámba, becsukja az ajtót, majd azt kulcsra zárja. Igen, Nevrának még mindig nem volt világos a magán zóna kifejezés, de most kivételesen nem bántam ezt.

A pizsamámba kilépve vettem észre az ágyamon fekvő fiút, aki a plafont bámulta, de mikor észrevett hosszasan végigmért.

 – Gyönyörű vagy! – mondta.

 – Dehogy vagyok. Örülök, hogy embernek nézek ki. Bár itt Eldaryában ez mellékes.

 – Miért gondolod, hogy nem vagy? Mindenki szép a maga módján, de te. Egyszerűen csodálatos vagy.

 – Hagyd abba!

 – Miért? Mert zavarba hozlak? – lépett közelebb hozzám a fiú. Arcunk pár centire volt egymástól, éreztem kellemes illatú leheletét és a csodás szeme a lelkemig látott. Leültünk az ágyamra, ezzel megszakítva a csodálatos pillanatot, és tovább kezdtünk beszélgetni lényegtelen dolgokról.

(+18, mindenki csak saját felelősségre)

 – Annyira fáj a vállam – mondta a fiú. – Nem akarod megmasszírozni?

– Olyan hisztis vagy mondtam, de Nevra mögé térdeltem, kezemet a vállára helyeztem, majd masszírozni kezdtem.


Igen ott jó dicsért meg. Már vagy tíz perce masszíroztam a vámpírt, mikor meguntam és kedvesen egy puszit nyomtam az arcára, majd a nyakát kezdtem szívogatni. Fogalmam sem volt, hogy mikor jött nálam elő ez a vágy, de érezni akartam Nevrát. Magamon.

A fiú nyögött egyet, mire én lejjebb csúsztattam kezemet az oldalán, majd a hasánál megállítottam magam. A vérszívó hirtelen mozdulattal megragadta a kezem, és maga alá rántott, ő pedig fölém tornyosult.

Nagy sóhaj hagyta el a számat, de ekkor Nevra pólóm alá nyúlt, és száját az enyémre tapasztotta.
Pólómat egyre csak feltűrte, míg  végül megszakítottuk a csókot, de csak addig míg leszedtük egymásról a felesleges ruhát. A vámpír a melltartómmal bajlódott, majd mikor megunta, hogy nem tudja kikapcsolni, anyagszakadást hallottam és a használhatatlan melltartóm a földön hevert. Ez még jobban felkorbácsolta a vágyamat, Nevra pedig apró puszikkal hintette be a melleimet is. Én hangosan nyögtem, mire Nevra száját az enyémre tapasztotta.

Halkan baby azzal a kezével a nadrágomtól is megszabadult, és a bugyimat félre húzva kezdte izgatni a csiklómat, miközben végig csókolt.

Olyan nedves vagy súgta a fülembe. Mikor nem figyelt egy pillanatra, fordítottam a helyzetünkön és én kerülten felülre. Kibontottam az övét, majd a sliccel kezdtem bajlódni, és észre vettem, hogy Eldaryában sokkal összetettebb egy férfi nadrág, mint a földön.

Végül sikerült kibontanom, majd lehúztam a vámpírról, aki hangosan sóhajtozott. Apró csókokat leheltem a mellkasára, miközben kezemet levezettem az alsójához, és ott gyengéden megmarkoltam a férfiasságát, ami akkorra már kőkemény volt. Nevra felemelkedett engem ezzel hátra nyomva, majd fordított a helyzetünkön és ismét én kerültem alulra.

Most szólj, ha nem akarod! figyelmeztetett, de én csak szenvedélyesen megcsókoltam. Nevra arrébb húzta a fehérneműmet, majd belém tolta két ujját, mire én egy kicsit összerándultam, amit a vámpír is észrevett, ezért megvárta, hogy megszokjam, majd egy újabb ujját csúsztatta belém.

Felnyögtem, de Nevra csak tovább csókolt, majd nem bírta tovább, lerántotta magáról az alsóneműét és lassan belém tolta magát. Már nem fájt annyira, mint az első együttlétem, azért éreztem, hogy Nevra sokkal nagyobb, mint aki az első volt.

A vámpír türelmes volt és odafigyeltem rám, majd mikor megszoktam elkezdett lassan mozogni. Egyre gyorsabb tempót diktált, én meg éreztem, hogy közel a vég.

Nevra suttogtam, mire ő csak megint megcsókolt. Nem kellett sok, és el is mentem, de nem sokkal utánam a vámpír is mellém feküdt. Belepuszilt a hajamba, majd magához ölelt.
Szeretlek Nevra.

Én is téged Sam.

(+18 VÉGE)


Együtt aludtunk el. Ez volt a mi történetünk. Nem volt sokszor boldog, és rengetegszer vissza akartam menni a saját világomba, de már tudom itt a helyem. Ez az én otthonom, bárki bármit mondd, és akik itt vannak, mind fontosak a számomra. 

12 megjegyzés:

  1. Nagyon ahhw 💓💕💖imádlak 💓és pont névnapomkor, nagyszerű ajándék. 😂😁😙 annyira vártam, hogy kicsattanok örömömben

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon boldog névnapot!
      Örülök, hogy akkor ezzel "megajándékoztalak".
      Puszi: Rowena :)

      Törlés
  2. Nagyoooon imádtam!!! Végre egymásé lettek.Ennek annyira Örülök ^^ Ez volt a legjobb rész!Kicsit szomorú vagyok hogy egyelőre vége Sam és Nevra úgymond élete de örül mert jön az Ezrás!!!Már alig várom:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, igen, nagyon megvárattam őket, meg titeket ezzel a résszel (részlettel), pedig már rég meg volt írva. :D

      Remélem nem okozok csalódást majd.
      Puszi: Rowena

      Törlés
  3. Jaj nagyon imádtam! <3 Az Ezrásat is nagyon várom :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, remélem, majd tetszeni fog. :)
      Puszi: Rowena

      Törlés
  4. Megérkeztem én is ^^ Uhh nagyon imádtam a történeted,főleg mert eltért a megszokottól :3 Még mindig csodálkozok,hogy tudsz ilyen jól fogalmazni xD ❤ Bár Ezarel nem a kedvencem,inkább a haja miatt,mint a személyisége miatt nem...érdekel(?)
    annyira (Vannak "sérelmeim" ezzel kapcsolatban,nem a külseje érdekel xD)De szerintem el fogom azt is olvasni,mert nagyon érdekel milyen lesz ❤Köszi ezt a sztorit,sokat nevettem...meg sírtam is rajta :'D ^^ Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Uhhh, én köszönöm, hogy így gondolod. Nos, sajnálom, hogy nem bírod Ezát, noha a történet szempontjából lényegtelen lesz, hogy ő Eza. (Vagyis nem teljesen, de ez legyen meglepi, hihi)

      Puszi: Rowena <3 <3

      Törlés